Az akadémia épülete

Budapest XII. kerületében az Alkotás u. 25. – Királyhágó u. 1-3.– Böszörményi út 2–2/a. – 4. és 6. számú házak által határolt közel 26 ezer m2 nagyságú terület hosszú évtizedeken keresztül honvédségi tulajdont képezett, melyen a XIX. század közepe óta a Magyar Királyi XVII. számú, később XI. számú Honvéd- és Közrendészeti Helyőrségi Kórház, majd 1939-tól kezdve a Honvéd Tiszti Kórház épületei is helyet kaptak. A terület északnyugati, Böszörményi út felőli részén álló két épület 1949 őszéig katolikus ill. protestáns (evangélikus-református) honvéd helyőrségi kápolna volt. A kettő közül a délebbre lévő katolikus kápolna 1870-72-ben a kórház épületeivel egy időben épült és máig is őrzi eredeti képét. Timpanonos bejárata és a bejárat feletti kis harangtornya is emlékeztet eredeti rendeltetésére. Tervezője Dodier bécsi építész volt. A tőle északabbra fekvő protestáns kápolna feltehetően az 1930-as években épült, melyen több átépítés után már nem látszik az eredeti funkció.

A 120-130 ülőhelyes kápolnákban a második világháborúig a honvédség részére rendszeresen tartottak miséket ill. istentiszteleteket, azonban a bombázások és a frontvonalak előrehaladása miatt 1944 késő őszétől bezárták azokat. Budapest ostroma során a kórház épületei – közöttük a protestáns kápolna is – 1944 decembere és 1945 februárja között rendkívül súlyosan megrongálódtak. Több, különösen a lebombázott Déli pályaudvar felé eső keleti oldali (Alkotás utcai) épület teljesen megsemmisült. A kórházi területen egyedül a katolikus kápolna maradt viszonylag épen, kisebb sérüléseket szenvedve, így máig is megőrizve eredeti építészeti arculatát. A kápolnákat a háború befejezése után a honvédség nem állította helyre, azokat helyrehozataluk előtt nem lehetett rendeltetésüknek megfelelően használni.

1947 folyamán a katolikus egyház a kápolnáját a Honvédelmi Minisztériumtól bérbe vehette, felújította és rendeltetésének megfelelően 1949-ig istentiszteleti célra használta. A romos protestáns kápolnát az evangélikus egyház 1947. szeptember 19-én kiigényelte. (A református egyház a Böszörményi úton lévő, viszonylag épen maradt templomát használhatta, így a helyőrségi kápolnára nem volt szüksége.) A protestáns helyőrségikápolnát a Honvédelmi Minisztérium 464 565/1947 sz. rendeletével szeptember 24-én a tulajdonjog fenntartásával az evangélikus egyháznak 10 évre díjmentesen bérbe adta, azzal a kikötéssel, hogy azt az egyház a saját költségén helyreállítja. (A H.M. rendeletét Veres Péterhonvédelmi miniszter, parasztpárti neves népi író írta alá.) A helyreállítási terveket a Budavári Evangélikus Egyházközség budahegyvidéki lelkészi körének tagjaként Bretz Gyula építészmérnök, presbiter napok alatt díjmentesen elkészítette. A kivitelezés 1947. október 13-án kezdődött Bretz Gyula és Danhauser László budahegyvidéki lelkész szervezésével és vezetésével, a gyülekezet mesterembereinek és tagjainak az áldozatos munkája segítségével 1 hónap alatt befejeződött. A templomtér felett három kisebb gyülekezeti termet is kialakítottak. A kápolnát 1947. november 16-án Kemény Lajos budapesti esperes ünnepélyes istentisztelet keretében felszentelte. A lelki élet fellendült, a kápolnák mindig zsúfolásig megteltek.

A két kápolna bejárata a kórházudvar felől volt elérhető, ahová a hívek a Böszörményi út felől kialakított bejáratokon keresztül juthattak. (2/a. sz., jelenleg autóparkoló tér. A kórházudvarra innen most nem lehet bejutni.)

Az 1949-ben történt diktatórikus rendszerváltozás következtében az egypárti kommunista államhatalom Budahegyvidéken is durván beavatkozott az egyházak életébe: a 10 évre kötött bérleti szerződéseketmegszegő katonaság először bezárta a katolikus kápolnát, majd 1949. október 31-én a reformációi emlékünnepen tartott istentisztelet végét meg sem várva az evangélikus templomot megszállta, a lelkészt és a híveket a templomból elkergette és az épületet a teljes berendezésével együtt elfoglalta. Csak Szabó József püspök erélyesfellépésére nyitották meg a kápolnát néhány nap múlva negyedórára, hogy a gyülekezet hívei a berendezést (kegytárgyakat és a bútorzat egy részét) az udvarra kivihessék, majd onnan kézi szekereken elvigyék és biztonságba helyezzék.

Annak érdekében, hogy a kápolnákat többé ne lehessen istentiszteleti célra használni „katonai terület” címszóval civil embereknek megtiltották a belépést a kórházak teljes területére, így a kápolnák közelébe is. A két kápolnát később egy újabb épületrész építésével összekötötték, majd raktározási és egyéb kórházi célokra teljesen átalakították. A Budahegyvidéki Evangélikus Gyülekezet helyreállítási költségei 1947-ben 26 000 forintot tettek ki; 1950 után az államtól a helyreállítás fejében évekig tartó huzavona után 10 338 forint kártérítést kapott. Istentiszteleteit ezután több mint fél évszázadig lakásokból átalakított helyiségekben tartotta, amíg 2001-ben felszentelhette a XII. kerületi Kék Golyó utcai templomát. A katolikus egyház a kerületben a Táltos utcában épített új templomot, amit 2002-ben szenteltek fel.

A kórházi területen jelenleg emeletes lakóépületek, valamint a Budai Egészségközpont és az Országos Gerincgyógyászati Központ épületei találhatók.

2022. március 22.

Kézdy Pál ny. építőmérnök
budahegyvidéki evangélikus presbiter